Egyik legősibb épületmaradvány: a Cserepek Háza

Mili más jelentősséggel is bír. A múlt század elején a község déli kijáratánál jelentős őskori település maradványaira bukkantak. Az ásatások tanúsága szerint e vidéken már az i.e. V. évezredtől éltek emberek s egész a mükénéi korszak végéig, vagyis i.e. XII. századáig lakott terület volt. A legáttekinthetőbb maradványok közül, a helyszínen talált tetőcserepekről elnevezett „Cserepek háza” az egyik legősibb bronzkori épületmaradvány Görögországban.

Az i.e.3.évezred közepe táján épült s az évezred végén tűzvész áldozatául esett emeletes palota jelentős központ lehetett, mely épp a szerencsétlenség révén maradt fenn számunkra: a nyers agyagtéglából épült falait a tűz kiégette – vagyis konzerválta az utókor számára.

Jóval később a „cserepek háza” helyén temetkeztek is – sajnos, a sírokat még az ókorban kifosztották. Az ásatások során mégis gazdag kerámiaanyag és egy történelem előtti, több ízben átalakított erődítmény maradványa, valamint több ház alapfala is előkerült.

Sírfosztogatók és műtárgyak

Sajnos, a fosztogatások nyoma szerte az országban látható. És nem csak ott. Épp a napokban láttam egy dokumentumfilmet a szicíliai sírrablókról. Miután a múlt század  50-es éveiben gazdag antik görög leletekre bukkantak, a helybeliek, akik jól ismerik a vidéket de a vidék mostohasága miatt nehezen találnak megélhetési lehetőséget, rendszeresen fosztogatják a sírokat.
A hatóságok viszont csak akkor büntethetnek meg valakit, ha tetten érik. Nos, ha nem szigorítják meg a törvényeket, sok adat elkallódik, hisz a gyűjtőket jobbára csak a  feltárt kincsek szépsége, a birtoklási vágyuk kielégítése, a pénzzel kifejezhető árfolyam és nem az emberi civilizáció történetére vonatkozó felbecsülhetetlen értékű információk érdeklik. Abban a pillanatban mikor egy tárgyat kiemelnek a lelőhelyéről, megszűnik a hiteles kontextus.

Lejegyzett soraim, persze, nem szakkönyvekbe kívánkozó pontos adatok, hanem egyszerűen csak szeretném felidézni azt az egész lényemet felpezsdítő örömet, hogy eljuthattam Hellászba.

Most, hogy alkalmam van leírni, mintha újraélném a csodás élményeket, mintha  ismét magam előtt látnám azokat az addig nem is sejtett helyeket. Hamarosan az ott készült képeket is mellékelem, hogy biztonságban legyenek. És ha egyszer tán majd  emlékezni vágynék a látottakra, megtaláljam e lapot, s az ügyetlen szavakból, az egyszerű fényképekből ismét életre kelthessem az akkori hangulatot.